„ - Hogyan harcoljak egy láthatatlan ellenséggel? Ha nem láthatom, hallhatom, érinthetem? Kezdek belefáradni a küzdelembe, pihenni vágyom, de amíg a célt el nem érem nincs nyugtom. Már csak a szeretet motivál, de ha nem győzhetek legalább egy csatában, - még ha háborút nem is nyerhetem meg - akkor meghalok belül. Egy kis jelet adj, hogy megéri küzdeni, megéri átúszni veszélyes vizeken, áthatolni megannyi akadályon, mert a túlparton vár a csata jutalma… a nyugalom, a boldogság és ő.
Vagy csak az összetört szív darabkái maradnak meg nekem? Ékes bizonyítékként, hogy harcoltam, volt bátorságom küzdeni, s végül méltósággal veszíteni egy olyan ellenféllel szemben, aki a szövetségesem, olyan társam lehetett volna, aki tisztel, megbecsül és szeret? Ha lett volna hite, ereje felvenni a harcot azzal a démonnal, ki elemésztette a lelkét?
Vagy csak az összetört szív darabkái maradnak meg nekem? Ékes bizonyítékként, hogy harcoltam, volt bátorságom küzdeni, s végül méltósággal veszíteni egy olyan ellenféllel szemben, aki a szövetségesem, olyan társam lehetett volna, aki tisztel, megbecsül és szeret? Ha lett volna hite, ereje felvenni a harcot azzal a démonnal, ki elemésztette a lelkét?
- Nem tudom a választ és nem is látom előre a jövőt. Bár megtehetném, bár segíthetnék, de ez a te leckéd, bármilyen fájdalmas is számomra téged szenvedni látnom, testvérem. Még egy kicsit tarts ki, eljöhet az az idő amikor győzhetsz a háborúban, s megleled a nyugalmat, a boldogságot… mellette."
Kalu és Hanzen beszélgetésének részlete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése