"A tekintetem csak téged lát, a szívem csak téged követ, de az eszem nem tudja még. Hiszen félek megsebzel, eltiporsz, mint egy figyelmetlen kisgyermek, egy nemtörődöm felnőtt, a virágot; mely átlagos, se nem hivalkodó, se nem tökéletes, ám odaadó, nagylelkű.
Hiába ellenkezel...
magamba ivódott minden szavad, tudatában vagyok minden mozdulatodnak, mikor azt hiszed nem látlak. Érzem minden rezdülésed. Hallom lépteid zaját ahogy közelítesz felém, akkor is ha tudom, még el sem indultál. Mond hát meg, ez igaz érzelem? Vagy csupán képzelem?"
Hiába ellenkezel...
magamba ivódott minden szavad, tudatában vagyok minden mozdulatodnak, mikor azt hiszed nem látlak. Érzem minden rezdülésed. Hallom lépteid zaját ahogy közelítesz felém, akkor is ha tudom, még el sem indultál. Mond hát meg, ez igaz érzelem? Vagy csupán képzelem?"
Kalu vallomása Salemhez, az Összetört tükrök összeomlott világok című kötetből. Nagyon megszerettem ezt két szereplőt. Amint összeraktam a sztorijuk második kötetét fel rakom mindkettőt. Tudom már ígértem hogy hoz
om. :D
Saját szerzemények, nem csak a sztori de a benne szereplő karakterek is, mielőtt valaki lopással vádolna :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése