Bocsánat.

Bocsánat a beígért csemege elmaradt. A most is aktuális, erőszak témáját hoztam.
A minap olvastam, már nem tudom kinek a szájából hangzott el, nem is számít, mondanivalója viszont fejbecsapott. Az erőszak nem minden formája igazi erőszak. Nos kisbarátom, ki nem vagy a barátom... Felvilágosítalak, mert úgy tűnik, senki sem tette meg eddig. Akárhonnan nézed, csűröd csavarod, fejreállítod, az erőszak erőszak marad. Lehet szóbeli, lehet fizikai megnyílvánulása. Mindenképpen erőszak.

A mai ember önmagából indul ki; ami nem is lenne baj, ha minden ember tisztességes, becsületes volna. Csak hogy nem így van. Ezért, ha önmagunkból indulunk ki, sajnos ritkán vesszük észre, a másik ember szándékát, vagy azt hogy hülyére vett bennünket. Ezáltal olyan emberekben is hajlamosak vagyunk megbízni, aki először szép szavakkal kábít minket, mézesmázos modora elaltatja gyanúnkat. Majd kiderül róla, kicsoda valójában.
Amikor valakivel beszélünk, figyeljünk arra mit mond, lássunk a szavak mögé. Soha nem szabad hagyni, hogy függjünk másoktól. Sem anyagi értelemben, sem pedig érzelmileg. Bár könnyű ezt mondani.
Sokan akkor is benne maradnak egy kapcsolatban, amikor látják annak "haldoklását". Vagy azért, mert sajnálja a másikat, vagy fél a párjától, anyagilag nem engedheti meg magának hogy lelépjen. Mindegy mi az ok, ki kell lépni, mert előbb utóbb rámegy az egészségünk, végül az életünk is.
Nagyon nehéz, tudom, és utána sem száz százalék, hogy biztonságban leszünk. Viszont ki kell állnunk magunkért, mert ezt nem fogja megtenni helyettünk senki.

Olyan időszakot élünk, mikor minden szenny felszínre kerül. Nem számít, ki milyen mocskot követett el, most a nyakába ömlik. Takarózhat bármily kifogással, a saját mosléka elől, hiába menekül.

Tehát az erőszakról.
Elbagatellizálják a dolgokat, sokszor maga az elkövető teszi ezt. Az áldozatot hibáztatja, a beteges viselkedéséért, úgy gondolja ő csak reagál a másik magatartására. Úgy érzi joga van, ezt vagy azt tenni. Az áldozat meg csak remélheti, hogy élve megússza.
Elértünk arra a szintre, amikor egy nő vagy férfi nem léphet ki a kapcsolatából, anélkül hogy utána ne fenyegetnék, követnék, legrosszabb esetben rátámadnának. Amint megtörténik, és kiderül, rögtön elkezdődik a hibáztatás, mélyre ásás a múltjában. Vajon ő mit követett el, amivel ezt érte el. Meghurcolják, újra és újra átéltetik a fájdalmat, megjáratják vele poklot századszor. Megkérdőjelezik szavait, úgy is hogy látják az erőszak következményét. Mindezt miért? Azt sajnos én sem értem. Oké, belátom, ki kell deríteni mi történt, mert manapság sokan hazudnak, csak a hírnévért csinálják... De könyörgöm, nem az a megoldás, hogy a pokol mély bugyrába taszítom azt, aki már amúgy is a pokolban van. Az elkövető jogaival jönnek... Hol vannak az áldozatok jogai? Megmondom hol, sehol.
Az, akinek van pénze hatalma, befolyásos rokona, annak vannak jogai.
Az erőszak mindig erődemondsráció, hatalomfitoktatás, eszköz, a megfélemlítés eszköze. "Megmutatom ki az úr a háznál", vagy kompenzálni próbálja kisebbrendűségi érzéseit. Sose tudjuk a mozgatórugóit.
Az erőszak mindenkire tartozik, hiába aggatják rá a családonbelüli jelzőt, alapvető emberi jogokat sért. Duplán, ha megpróbáljuk eltusolni, átlépni, átnézni felette, szőnyegalá seperni.
Nem úszhatja meg, aki mocsokságot követ el, ne hagyjuk. Vállalja tettei következményét, töltse le büntetését. Egy napon, nem csak itt a földön, kell számot vetni a cselekedeteivel. Ott sokkal súlyosabb büntetés vár rá.

Évforduló

Tegnap volt, a blog hét éves évfordulója. Hihetetlen milyen gyorsan eltelt ennyi esztendő. Ez idő alatt négyszer költöztem, egyszer országot is váltottam. Boldog vagyok, mégha kicsit tartok is a jövőtől.
Tudom merre tartok, hová jutok, miután földi létem ideje lejárt.
Te vajon, aki oly bután azt hiszed, több vagy puszta halandónál, te tudod? Kétlem.
A karma elég érdekes dolog. Van humora, ám nem fogod viccesnek látni, mikor megtapasztalod a hatalmát. Ha nagyképűen figyelmen kívül hagyod, először csak meglegyint, amíg észhez nem térsz. Ha nem térsz, akkora elánnal pofán basz, hogy a "fal" adja a másikat.

Éveken keresztül csukva tartottam a számat, nyitva a szemem és a fülem. A függöny mögé látok immár. Bár csak ne tudnék, arról amiről tudok, sokkal könnyebb életem lenne, de ez van.

Az ember leleményes, ha hazugságról van. Önmagunknak hazudni egy dolog, másoknak már jóval veszélyesebb. Hantázni túlságosan könnyű; valót állítani... nos az igazság mindig fáj. Úgy vagyok vele, hagy fájjon inkább, mint a szemembe kamuzzanak. Most nem csak apró porhintésekről beszélek, hanem globális hazugságokról.
Hazudjatok tovább, átlátok rajtatok. Nem érzem jobbnak, különlegesebbnek, szebbnek, vagy éppen többnek magam nálatok. Csupán tudom, mit tudnom kell, járok az úton, amin járnom kell. Néha megesik, hogy elbolyongok másfelé, ám mindig visszatalálok a helyes ösvényre. Van hogy többször tévedek, mint igazam lenne. Nem kényszerítem senkire, sem az akaratom, a nézőpontom, a hitem. Nem győzködök görcsösen senkit.
Hiszem, egy napon mindenki rátalál a belső békéjére, ami által a világban is béke honol, majd egyszer talán. Nem vesztettem el a hitem.
A vallás és a hit két nagyon különböző dolog, erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni.
Miért hiszitek oly sokan, hogy jogotok van másokra kényszeríteni a saját szemlélet módotokat, vallásotokat, ízléseteket, netalántán politikai nézeteiteket? Nincs hozzá jogotok. Minden ember önálló, szuverén lény. Tartsátok tiszteletben ezt.
Nem fogok poltikáról beszélni, sem vallásokról. Számomra mindkét téma, olyan tisztátalan moslék lett, amit a disznóknak sem vetnék oda vacsora gyanánt. Bocs azoktól, akik kíváncsiak lettek volna rá.
Ennyi lenne mára. Így a végére egy örömteli hír. Bár ez magánjellegű, de nem bírom tovább magamban tartani. A gólya meglátogatott minket. A valentin napot már hárman ünnepeljük párommal.
Kösz, hogy velem voltatok. Jövőhéten, ha érdekel valakit, az előzö életekről hozok csemegét.
Ég veletek.

Ez már igazi rémálom!

Rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy idáig süllyedünk. Ez szégyen. Saját magunk alatt vágjuk a "fát"? Normálisak vagyunk? Felégetünk mindent, hogy "helyet csináljunk" a mit tudom én minek? Amikor meg nem lesz oxigén, amit belélegezzünk, akkor majd siránkozunk, jaj mit tettünk? Mondok valamit! Nem fogsz tudni sírni, mert addigra halott leszel!!! Ha így folytatjuk, a mi életünkben elpusztítunk mindent, ami élő, végül mi halunk meg. Nem fog megmenteni a pénzed, a hatalmad. Szívderítő jövőkép, nem igaz? Inkább úgy írnám le... A legborzalmasabb, legvérengzősebb rémálomnál is rosszabb. Hamarabb bekövetkezik, mint gondolnád. 
De még megállítható a pusztítás, még van esély, hogy a gyerekeink oxigénhez jussanak. Ne várjuk meg, míg azt mondják túl késő, vége mindennek. Állítsuk meg ezt az őrületet!
Nem merek felmenni a közösségi oldalakra. Csak a pusztítás nyomait látom, a gyűlőlködés fröcsög, egymás alázása, hibáztatása, gyilok, brutalitás, háború, vér folyik a csapból is.
Ha lehetne egy kívánságom... Azt kívánnám, bár olyan világban nőhetne fel a gyermekem, amely tele van oxigénnel, élettel, élőlényekkel, fákkal, őserdőkkel, és olyan emberekkel, akik békében tudnak élni egymással.
Azt hiszem túl nagy a kívánságom, úgy érzem teljesíthetetlen.
Akinek van egy cseppnyi esze, az próbál változtatni, akinek meg nincs, az hülyén is fog meghalni. "Akinek inge, az vegye is magára."
Szívesen elvinném magammal, ha tehetném, egy jövőbeni sétára, azokat aki nem törödöm módon bánnak az élővilággal. Olyan sokkoló lenne, hogy összepiszkítanák a nadrágjukat. Talán, de csak talán észhez térnének, amíg nem késő. Nem vádolok senkit. Felháborodni nem tudok már. Haragot sem érzek, csupán fájdalmat. Csalódtam az emberekben, mélyen csalódtam.

Szeressünk, nevessünk, éljük meg a csodákat, mik még megmaradtak nekünk. Mentsük, ami még menthető... Aztán kitudja.
Ég veletek. Vigyázzatok magatokra. 

Erre nincsenek szavak!

Minden alkalommal azt gondolom, ennél nincs lejjebb és kiderül,  de még is van! Hova a picsába tudsz még süllyedni, te "vadmajom" kö...g ember? Sikoltani tudnék, de most nem teszem, inkább elmondom, pontosabban leírom... Emberként születni és élni nem JOG, hanem kiváltság. K... va nagy kiváltság, hogy ezen a világon, földbolygón létezhetünk, e szerint is kéne élnünk.
Azt hiszed, csak mert két lábon jársz, beszélsz, írni, olvasni tudsz, bizonyos jogaid vannak? Sajnálom "kisszívem", ezt buktad. Kötelezettségeid vannak! Köteles vagy tisztelni a természtet, az állatokat, az elesetteket, a nálad gyengébbeket, az ártatlan kis lényeket. Kötelességed védeni, segíteni, "felemelni" őket. Gyógyítani azt, aki rászorul. Letörölni a könnyeit annak, aki sír; enyhíteni a fájdalmat.
(Eddig csak baromkodtál, hogy ilyen és olyan jogod van. Mostantól, ha nem teszed, ami a kötelességed, elveszik tőled az emberi jelzőt, és nem marad más belőled, mint egy véglény.)
Gondolkodni nem tudsz, csak bla bla bla hagyja el a szádat, meg a felböffentett levegő, érzelmi intelligenciát hírből sem ismered, ráadásul a romboláshoz jobban értesz, és még te mered magad embernek hívni? Meg sem érdemled!
Betelt a pohár, elegem van. NAGYON DÜHÖS VAGYOK. Nincs is rá szó mennyire. Innetől kezdve, ha meglátok valakit, belerúgni szószerint vagy átvitt értelmben; egy "elesett" , sérült, gyenge élőlénybe, szó nélkül kiütöm a bántalmazót a ge...ibe, majd segítek a gyengének, végül tovább állok.
Kinek nem inge, nem veszi magára. Jah és tisztelet a kivételnek.
Kedvenc írónőm osztotta meg a cikket, amitől felment a vérnyomásom, szószerint remegni kezdtem az idegtől. Gondolom ő maga is, mielőtt megosztotta volna a neten, az irományt. Tudom, az ember a legnagyobb állat, bár ez még szép jellemzés. Inkább nevezném féregnek azokat, kik a nevük, hatalmuk, pénzük mögé, vagy kifogások mögé bújva cselekednek, olyan dolgokat... leírni sem merem, rágondolni is alig tudok. Kiakasztották nálam a mércét. Igaz, az én íránytűm némi kilengéssel mutatja a jó írányt, de ha nekem valami bűzlik, akkor az büdös. És ez az egész bűzlik rendesen, minden értelemben. Nagyon kilóg a lóláb, gyerekek! Ami cseppett sem humoros.
Aki elovassa, elolvassa, aki nem, az nem. Kösz, hogy benéztél. Legközelebb jelentkezem. 
Bye-bye

Egyre jobban aggódom a világért. Most nem az emberekért, bár értük is. Elborzaszt, mi mindent képes tenni az ember a természet ellen. Valósággal rosszul vagyok ettől. Mennyi állatfaj pusztul még el, mire feleszmélünk? Mennyi ideig ülünk a trónuson, felsőbbségesen nézve le, általunk alacsonyabb rendűnek titulált, érző, élőlényekre? Meddig hagyjuk, még jobban elkorcsosulni embertársainkat? Hol a határ, mire azt mondjuk, elég!?
Párszor elgondolkodtam... Mi a jó büdös sárkányürüléket keresek itt, a földön? Néha földönkivülinek érzem magam. Nem tudom máshogy magyarázni az érzéseimet.
Pokoli kín látni, miként "hullik darabjaira" a világ, benne az állatok, ártatlan gyermekek, emberek, növények. Majd még több szenvedéssel tölt el, annak tudata; nem tehetek semmit, egyedül kevés vagyok.
Minél többet látok, tapasztalok, egyre világosabb: a természet, a föld boldogul nélkülünk, sőt szinte "fellélegezve tovább forogna", ha mi eltűnnénk. Földanya meg lenne nélkülünk, ám azt kevesen veszik észre, az ember soha nem marad életben a természet nélkül. Vegyük már észre, csupán cseppek vagyuk az univerzum "végtelen óceánjában".
Nézz hát vissza Vándor, mily pusztítást hagysz magad után, egyetlen lépéseddel. Eltörölni nem tudod, kijavítani lehetetlen, ám enyhíthetsz általad okozott káron, részt vehetsz megelőzésében is. Ne csak szeretsd földanyát, segíts álljt parancsolni az írtásnak, "vérengzésnek", a "föld kilakoltásának".
A szavak és a szeretet nem elegendőek. Segíteni kell azokat, akik cselekedeteikkel javítani próbálnak a károkon. Fáradtan, szenvedések, kínok láttán szomorúan, de teszik a dolgukat, mert ha nem tennék, jóval előbb kipusztítottuk volna megunkat.
Szomorú vagyok, néhol dühös, máskor csak iszonyodom az emberektől. Ezért is írtam, idegen vagyok talán, itt a bolygón.

Bolyongok a forgatagban, figyelem az embereket, nem csak nézek látok is. Kimagasló intelligenciát, tiszta lelkeket, ott ahol nem sejti senki; fertőt, sötét bomlott elméket, ott ahol mindeki más úgy hiszi, látja csillogás, jólét, szépség, intellingencia lakozik.

Kiadtam a mérgemet, most már jobb.
Az a baj, hogy az emberek lassan szentírásnak veszik, amit a médiában olvasnak vagy látnak, hallanak. Pedig van egy mondás, ami nagyon igaz és azt hiszem még most is aktuális, a mai társadalmat elnézve. "Soha semmi nem az, aminek látszik". " Mindig a dolgok mélyére kell ásni, ha az igazságra vagy kiváncsi. Ám ha naiv vagy, és befolyásolható, akkor bármit elhiszel amit eléd raknak.
Személy szerint, amióta nem nézek híreket, sokkal jobb az egészségem, nem mérgezem magam. Persze ennek ellenére értesülök mindenről, mi a világban történik, csak megtanultam szelektálni, olvasni a sorok közt. Azt akartam, hogy a lelkem egészséges legyen, ezért kiiktattam a zavaró tényezőket.
Ámbár, ezek után már filmekre sem vadászom többé. Sokként ért a dolog. Ezentúl megmaradok a bűnügyi sorozataimnál, azoknál tudom mi a szitu, nem árulnak zsákbamacskát.
Jah, szándékosan nem írtam film címet és nevet. Aki kitalálta, az is tartsa meg magának, vagy tartson önvizsgálatot. Egy utolsó megjegyzés. Gyűlőlöm az erőszak minden formáját. Persze most azt gondoljátok, akkor minek nézek bűnügyi sorozatot? Nos azért, mert ott mindig győz az igazság. Csak remélni merem, a valóságban is így lesz, talán egy napon. Nem adtam fel. Nem fogom, életem végéig. Talán még azután sem, egy másik életben sem. Ám ez más téma. Egyszer talán arról is írok.

Nem szándékoztam véleményt nyílvánitani, de azt hiszem meg kell tennem. Akik igazán ismernek, azok tudják, nagyon nehezen nyelem le az igazságtalanságot, a kétszínűséget. Nem ítélkezem olyan könnyedén, persze még beleesem abba a hibába, hogy túl gyorsan ítélek meg valakit.
Már nem vagyok annyira felháborodva, mint pár nappal ezelőtt. Szóval a dolog lényege, új filmek után kutattam a neten, hogy milyenek fognak kijönni a mozikba idén és jövőre. Amikor szemetszúrt egy énekesről szóló dokumentum film. Méghogy dokumentum film! Kész vicc, lejárató kampány, nem több.

Mielőtt ítélkeznél ismerd meg az illetőt, ha nem tudod, mert meghalt, vagy elérhetetlen, akkor... most nagyon csúnya leszek és akinek ez bántja a szemét, az ne olvasson tovább... Nah megvolt a figyelmeztetés, most folytatom. Szóval akkor... Fogd be a pofád, hallgass! Lehúznád róla bőrt is, ha alatta pénz lenne, igaz? Bármit megtennél, csak hogy mentsd magad, vagy híres legyél. De mondok valamit... Vagyis inkább kérdeznék. Jobban érzed magad? Elönt a boldogság, hogy igen, sikerült a földbedöngölni a másikat? Akkor most nézz bele a tükörbe, de ne úgy, mintha megcsinálnád a hajad vagy ellenőriznéd a sminked, hanem úgy, hogy lásd a lelked. Büszke rád az, aki visszatekint rád? Mert ha igen, nagyon nagy bajban vagy.
Nem az én tisztem az ítélet hozatal. Azoké, akik időtlen idők óta ítéletet mondanak minden ember felett. Vigyázz hogyan élsz, kit taposol el, kit bántasz, mert egy napon te is "hazatérsz".

Csupán egy ember vagyok, ki belefáradt az alakoskodásba, a kétszínűségbe, az igazságtalanságba. A világot nem tudom megváltani.
Többé nem is fogok ebben a témában írni.

Mostanság hanyagoltam az oldalt, de igyekszem helyre hozni a mulasztást. Megint költöztem, Skóciából jelentkezem jelenleg; január közepe óta vagyok itt, és nagyon szeretem. Hétvégén északra megyünk kirándulni hugival meg édesanyánkkal, aki eljön meglátogatni. "Fedezd fel új hazádat mozgalom" ahogy anyu mondaná. Hiányzik a régi életem; de ki kell lépnünk a komfortzónánkból, ha el akarjuk érni az álmainkat, ha olyan életet szeretnénk, amit elképzeltünk. Nah, én jócskán átléptem a komfortzónámon. Bár kb három hónapja vagyok itt, nem bántam meg. A barátaim még jobban hiányoznak, mint maga a hazám.

Folytatni fogom az írást, csomó ötletem van, már csak le kéne írni :D olyan sztorin is dolgozom, amit egyszer szeretnék nyomtatásban látni. Ez az egyik tétel a "listámon"

"Kételd, a nap hogy forgandó, kételd csillagtűz ragyog; a valót hogy igazmondó; csak azt ne hogy hű vagyok. 

Úgy építjük jövőnk, hogy van holnap, de úgy kéne élnünk, mintha nem lenne több időnk, csak a ma.
Ma szeressünk, kacagjunk, sírjunk, öleljük át szeretteink, béküljünk ki haragosainkkal, bocsássunk meg annak, ki bántott. Ezt az egy életet éljük most, ezt az iszonyú rövid, végtelen valamit.
" Az élet csupa nevetés, bánat, szenvedély, gyűlőlet, izgalom, szerelem, tűz, fény, játék, béke, irgalom, alázat, szeretet. Ez mind bennünk van, mi magunk vagyunk az élet. Éljünk hát!" Használd ki az időd, töltsd kedved szerint, ne hátrál meg a nehézségek elől, bátran vágj neki az útnak, ami előtted feltárult, azzal aki melletted áll. Mindig legyen részetek csodában, vidámságban, szerelemben, anyagi bőségben, izgalmakban, fantasztikus utazásokban. "Mert az élet egy utazás, amely hazáig vezet."