Bocsánat.

Bocsánat a beígért csemege elmaradt. A most is aktuális, erőszak témáját hoztam.
A minap olvastam, már nem tudom kinek a szájából hangzott el, nem is számít, mondanivalója viszont fejbecsapott. Az erőszak nem minden formája igazi erőszak. Nos kisbarátom, ki nem vagy a barátom... Felvilágosítalak, mert úgy tűnik, senki sem tette meg eddig. Akárhonnan nézed, csűröd csavarod, fejreállítod, az erőszak erőszak marad. Lehet szóbeli, lehet fizikai megnyílvánulása. Mindenképpen erőszak.

A mai ember önmagából indul ki; ami nem is lenne baj, ha minden ember tisztességes, becsületes volna. Csak hogy nem így van. Ezért, ha önmagunkból indulunk ki, sajnos ritkán vesszük észre, a másik ember szándékát, vagy azt hogy hülyére vett bennünket. Ezáltal olyan emberekben is hajlamosak vagyunk megbízni, aki először szép szavakkal kábít minket, mézesmázos modora elaltatja gyanúnkat. Majd kiderül róla, kicsoda valójában.
Amikor valakivel beszélünk, figyeljünk arra mit mond, lássunk a szavak mögé. Soha nem szabad hagyni, hogy függjünk másoktól. Sem anyagi értelemben, sem pedig érzelmileg. Bár könnyű ezt mondani.
Sokan akkor is benne maradnak egy kapcsolatban, amikor látják annak "haldoklását". Vagy azért, mert sajnálja a másikat, vagy fél a párjától, anyagilag nem engedheti meg magának hogy lelépjen. Mindegy mi az ok, ki kell lépni, mert előbb utóbb rámegy az egészségünk, végül az életünk is.
Nagyon nehéz, tudom, és utána sem száz százalék, hogy biztonságban leszünk. Viszont ki kell állnunk magunkért, mert ezt nem fogja megtenni helyettünk senki.

Olyan időszakot élünk, mikor minden szenny felszínre kerül. Nem számít, ki milyen mocskot követett el, most a nyakába ömlik. Takarózhat bármily kifogással, a saját mosléka elől, hiába menekül.

Tehát az erőszakról.
Elbagatellizálják a dolgokat, sokszor maga az elkövető teszi ezt. Az áldozatot hibáztatja, a beteges viselkedéséért, úgy gondolja ő csak reagál a másik magatartására. Úgy érzi joga van, ezt vagy azt tenni. Az áldozat meg csak remélheti, hogy élve megússza.
Elértünk arra a szintre, amikor egy nő vagy férfi nem léphet ki a kapcsolatából, anélkül hogy utána ne fenyegetnék, követnék, legrosszabb esetben rátámadnának. Amint megtörténik, és kiderül, rögtön elkezdődik a hibáztatás, mélyre ásás a múltjában. Vajon ő mit követett el, amivel ezt érte el. Meghurcolják, újra és újra átéltetik a fájdalmat, megjáratják vele poklot századszor. Megkérdőjelezik szavait, úgy is hogy látják az erőszak következményét. Mindezt miért? Azt sajnos én sem értem. Oké, belátom, ki kell deríteni mi történt, mert manapság sokan hazudnak, csak a hírnévért csinálják... De könyörgöm, nem az a megoldás, hogy a pokol mély bugyrába taszítom azt, aki már amúgy is a pokolban van. Az elkövető jogaival jönnek... Hol vannak az áldozatok jogai? Megmondom hol, sehol.
Az, akinek van pénze hatalma, befolyásos rokona, annak vannak jogai.
Az erőszak mindig erődemondsráció, hatalomfitoktatás, eszköz, a megfélemlítés eszköze. "Megmutatom ki az úr a háznál", vagy kompenzálni próbálja kisebbrendűségi érzéseit. Sose tudjuk a mozgatórugóit.
Az erőszak mindenkire tartozik, hiába aggatják rá a családonbelüli jelzőt, alapvető emberi jogokat sért. Duplán, ha megpróbáljuk eltusolni, átlépni, átnézni felette, szőnyegalá seperni.
Nem úszhatja meg, aki mocsokságot követ el, ne hagyjuk. Vállalja tettei következményét, töltse le büntetését. Egy napon, nem csak itt a földön, kell számot vetni a cselekedeteivel. Ott sokkal súlyosabb büntetés vár rá.