Már nem hezitálok, döntök, közlök és megyek tovább. Végre megtettem a lépéseket az önálló élet felé. Kezdem megszokni ezt az életet. Azért hiányzik anyu, tesóm. Nem volt könnyű elindulni, úgy értem lelkileg. Sose egyszerű, mert a félelem visszatarthat, ám ha nem hagyod magad, ha kitartasz a céljaid miatt, akkor a félelem sem lehet akadály, minden melléd áll. De csak akkor ha azt az utat járod, amit önmagad számára kijelőltél a leszületésed előtt. Azt követve az akadályokon könnyedén átléphetsz.
Önmagunkkal való szembesülés sokkoló, ám áldás egyben, hiszen ki tudhatná nálad jobban mi a jó neked. Működj együtt önmagaddal ne harcolj, legyél kedves másokhoz, magadhoz szintén. Hagyj fel az önsajnálattal, fejezd be az önostorozást, az önbírálatot, önutálatot önmagad lebecsülését.
Élj a jelenben, a mostban, mert minden most történik, és ha nem figyelsz, nélküled telnek el percek, órák az életedből. Nézz magadba a lelked mélyére, ne a szükség vezessen hanem a megérzések.
A szeretet motiváljon bármibe fogj is.