Most más megvilágításba helyezek dolgokat. Jobban mondva az én életemről kaptok kicsivel több infót. Muszáj volt leírnom, persze nem volt diadalmenet. Annyit bőgtem, hogy fél csomag zsebkendőt elhasználtam írás közben. A végére úgy néztem ki, mint aki egy hete nem aludt normálisan. Szerettem volna kiadni végre magamból. Képtelen voltam beszélni róla évekig, de elegem lett a tettetésből, hogy minden rendben. Nincs rendben, ám rengeteget dolgoztam az önképemen, az önbizalmamon, azon hogy erős legyek. Nem félek már attól, mit gondolnak mások, hogyan ítélkeznek felettem. Mindenki eldöntheti mit tart a dolog felől, ám megbántani nem fognak tudni. Számomra az elengedés a túlélés eszköze lett.