Végre, a mai nap is a végéhez közelit. Hulla vagyok. Munka és hétvégén suli, nem a legjobb párosítás, bár sose voltam normális, ezt bármelyik barátnőm tanúsíthatja :D 
Ehhh, kiver a viz ha május közepére gondolok. Váááá vizsga! De én hülye, ahelyett hogy a tételeket bújnám, itt ülök a gép előtt. Hmm... a gyakorlati vizsgától nem parázok, viszont a szóbelitől kiráz a hideg, pedig nem most vizsgázom először életemben.  
Úgy érzem magam, mint akinek a hátán átgyalogolt egy hadsereg, páncélban. Nah elég a nyavalygásból, életre fel! :D vagy nem. 
A sztorit folytatom, bár most kissé ihlethiányban szenvedek. Jól meg is szidtak érte, mert megígértem, hogy... 
Igyekszem Dia, igyekszem a neked szánt sztorival.  A tiéddel is Tündi, csak kissé el vagyok maradva, utol kéne érnem magam. Sajnos vagy nem sajnos, az írásban maximalista vagyok, túlzottan is. Höh, ez van.