Még mi egymást közt cívódunk, azok akik miatt veszekszünk, ravaszul kihasználva a helyzet adta előny; meglopnak, szembeköpnek. Míg egymással vagyunk elfoglalva, addig sem fogunk össze ellenük. Megvezethetnek, becsaphatnak, kisemmizhetnek bennünket. Oszd meg és uralkodj elv, mert amíg a népet összeugrasztja szembefordítja, a nép sem törödik lényegi dolgokkal. Nem lázad fel, nem dönti meg uralmát, nem veszejti el kormányzóját. Gyűlölet propaganda folyik a csapból, azért hogy észre ne vegyük, hogyan tiporják sárba jogainkat. Amíg van bűnbak, nem keressük tovább a valódi tettest.

De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy magunkba, magba mélyedés helyett egymás torkának feszülünk. Normális érvelést egyesek hírből sem ismerik fel, mások egyszerűen csak játszák a butát, vagy a gonoszt. 

Van akinek felnyílik a szeme az igazságra, van ki vak marad, mondván így könnyebb. Vaknak lenni bizony könnyebb, mint felébredni csipkerózsika álmából, ráeszmélni a valóságra. Itt az ébresztő ideje. Nem lilarózsaszíncsillámpóni az élet, vagy habostorta. Lehet némely része, de az egész képet kell nézd, ne azt ami neked tetsző.

Ne vegyél mindent szószerint. Tanulj meg "olvasni a sorok között". Semmi sem az, aminek látszik, vagy néha csak az. Hallgass az ösztöneidre avagy hatodik érzékedre, belső magodra, mindegy minek hívod, lényeg a lényeg: megsúgja merre van arra. Csupán figyelmesen hallgasd.

Meditálj, sétálj a természetben ahányszor csak tudsz, tápláld lelkedet is, ne csak a tested.

Ébredj rá tenmagad mivoltára, arra ki vagy valójában. Nézz szembe önmagad legmélyebb, legrosszabb, legsötétebb, és legtisztább isTeni énjével. Mert mindkettő benned él. Békülj meg ezzel, fogadd el, ám ten vagy az ki a gyeplőt tartja és irányít.Ha ez megtörtént, akkor csak is akkor mondhatod, ismered magod magját.

Emlékezz mi vagy, voltál, leszel. 

Nem bírom tovább. Képtelen vagyok tovább nézni a szenvedést, a pusztítást. A kislányom itt alszik mellettem, békésen, biztonságban. Ezért csendben, hang nélkül sírok, folyik a könny a szememből. Félek, ha zokognék, felébredne és megrémülne.

Komolyan elfáradtam lelkileg. A hit megingott bennem, az utóbbi pár hétben, hónapban. Az emberekbe vetett hitem rég elillant már. Tudom duális világban élünk, de azért egyensúlyba kerülhetnének a dolgok végre. Nem akarom senkire kényszeríteni a véleményem, nézőpontom, de ami sok az sok. 

Eddig csendben néztem, hogyan esnek egymásnak az emberek, csak mert egyiknek ez a hite, a másiknak meg az.  Elveszik a civilizált viselkedés, helyette dühödt arroganciával, nyáltól fröcsögve, lassan embernek sem nevezhető egyének ontják magukból okosságaikat. Nem látok normális vélemény ütköztetést, logikus érvelést. Ma egymás sárba tiprása a menő. Ajvé. Aki nem akar, idézőjeles véres kést a torkának, az csendben van, inkább értelmesebb dolgokkal foglalja el magát.

Ám van, amikor nem lehet csendben maradni, vétek hallgatni. Csak sajnos a kisember hangja halkul a külvilág nagyon hangos zaja mellett. Vagy nem akarnak meghallani. Vannak selektív hallású humanoidok.

Kezd nehéz lenni a várakozás. Tudom, valakiknek még nehezebb, régebb óta nem talalkozhatott, érintkezhetett a családtagjaival. Szeptember óta nem láttam az édesanyámat, édesapámtól elbúcsúzni sem tudtam, ott sem lehettem a gyászmisén. [Hamvasztást akart, temetés nélkül, teljesítettük az utolsó akaratát] Fáj, mert elválasztanak a családom másik felétől, a barátaimtól is. Megfosztják a kislányomat a nagynénjétől, a nagymamájától.

Kitartok, míg erőmből telik, nem tudom meddig. A pici lányom előtt erősnek, vidámnak mutatom magam, belül azonban lassan úgy érzem darabjaimra esem. Erősnek kell lennem, családomnak szüksége van rám. Én vagyok a bástya, a menedék, a biztonság, az otthon.

Boldog vagyok itt, a Skót felföldön, és a kislányomnak ez az otthona is. Olyan okos, ügyes picúrka tündért kaptam a sorstól, imádom őt. Bármi lesz a jövőben, bárkivé válik idővel, a szeretetem soha el nem múlik, mindig feltétel nélküli marad.

Oly furcsa számomra, ez a fajta aggódás valaki jólétéért. Sosem éreztem ezt, addig míg anya nem lettem. Igyekszem kordában tartani félelmeim, hogy gyermekem biztonságban, egészségben, szeretetben, vidámságban, boldogságban, békességben, szabadon nőhessen fel. Önálló, sikeres, egészséges, boldog felnőtt váljon belőle. Mert végsősoron ez az, ami motivál anyaként.

Most nézem csak, egy éve nem írtam ide. Sajnálom. Igyekszem felzárkózni.

Legyetek egészségesek, kitartóak. Maradjatok kedvesek és bátrak ebben a káoszban is. 

Bye-bye

Csak azt tudom mondani, írni... Elment az a maradék eszetek is, emberek? Ez már sok nekem. Korona vírus, mi? Meg az ap...tok jó nagy tö... és még szépen fogalmaztam. Pánikolni kell, meg pánikot kelteni. Gondolkodás, meg rendes tájékoztatás helyett. Meg kell őrülni, fejvesztve cselekedni. Persze, hogyne. Most komolyan? Jobb lesz tőle bármi? Nyilván nem, de ez hol érdekel bárkit?
Nem megyek már fel facebook-ra, az értesítéseket is kikapcsoltam, csak messengeren vagyok elérhető, mert különben felrobbanék az idegtől. Mindenhonnan a vírussal kapcsolatos hírek, álhírek meg egyéb "finomságok" folynak. Köszi, nem kérek a kollektív pánikból. Elég volt.
Nézzétek a neten a biologikát. Sok hasznos dolgot megtudhattok belőle, erről a témáról is. Jobb, mint a hülye híreket olvasgatni és szörnyülködni rajtuk. 

Szinte felrobbant a magyar net. Csak azt látom, már vagy két napja a facebook-on, hogyan minősíti, nem csak a nőket, a férfiakat Norbi, hanem saját magát is. Más sem hallani, olvasni. Kezdtem besokkalni, így muszáj leírnom a véleményem.


Azt megértem, hogy ő saját maga, igaznak gondolja azokat a mondatokat, amik kijöttek a száján, viszont óvatosabban kellett volna megválogatni a szavait. Mivel közszereplő, így nagyobb a felelőssége. Most szétszedik a netezők, hozzá teszem jogosan. Mindenkinek meg lehet a véleménye a dolgokról, de nem kéne leszuszakolni a torkunkon, ha mi nem kérünk belőle.
Mint nő, mint párkapcsolatban élő ember, mint leendő édesanya, kikérem magamnak - és nem csak magamnak - Norbi megnyilvánulását. Nem lehet beskatulyázni az embereket. Hiszen oly sokszínűek vagyunk., így a kapcsolataink is sokszínűek.
 Nem üzenek semmit Norbikának, azt megteszi helyettem sok másik ember. Szavaim inkább azokhoz szólnának, akik osztják a véleményét. Ne magatokból induljatok ki, amikor másokat szóltok meg, mert nem vagyunk egyformák.


Huuu, nektek csak a külső számít. Az nem, ami az ember lelkében szunnyad.
Az nem zavar titeket, hogy sok ember küzd önértékelési gondokkal, önbizalom hiánnyal, amit sokszor ti is okozni tudtok? Fiatal tinilányoknak lesznek evés zavarai, testkép zavarai. Marha nehéz a pubertáskor ezek nélkül is, nem kell rá még pár lapáttal. Felnőttkorban szintén okozhattok bajt meggondolatlan szavakkal.


Tapasztalatból beszélek, mikor azt mondom, a szavak könnyen fegyverré válhatnak. Pengeként vágnak, felhasítják a lelket, mélyebb, fájdalmasabb sebeket is hagyva, mint a kés éle. Gyerekként sokszor bántottak, bár szerencsére nem fizikálisan. Ennek ellenére mély nyomott hagyott bennem, a mai napig. Pedig most már boldog vagyok, elfogadtam a testem, nem vagyok egy modell alkat, azért kijövök saját magammal. Hosszú utat jártam be, míg eljutottam idáig. NEM fogom hagyni, hogy holmi celebek megingassák önmagamba vetett hitemet, lerombolják énképemet, amit nagy nehezen felépítettem.
Nem mindenki olyan erős, hogy ne bántódjon, sértődjőn meg, azoktól a kemény szavaktól, mit a kedves fiatalember, volt szíves közölni a médiában.
Oh, nem sértődtem meg, kedves Norbert. Semmi bajom nem volt magával, sőt tiszteltem a feleségét is, azért amiket elért, három gyerek mellett. DE.... ettől a ponttól kezdve mélyre süllyedtek a szememben. Egy kívülálló, hogyan ítélhet meg egy házasságot? Milyen jogon? Senki sem szent és nem születik tökéletesnek. Azzal a videóval, nem csak nőket alázott meg, hanem férfiakat is. Úgy állította be őket, mintha felszínes, üresfejű szépfiúk lennének, akik nem tudják egy nő értékét. Persze vannak kretének, mindig voltak, lesznek, ám nem azt jelenti, hogy minden férfi olyan.
Arra fogom nevelni a kislányom, hogy tisztelettel beszéljen másokról, kivéve az olyan alakokat, akik viszont nem tudnak tisztelettel beszélni. Megtanítom neki, hogy a szavak gyógyítani tudnak, de egy kicsinyes, irigy, vagy feltűnési viszketegségben szenvedő, szenzáció hajhász, vagy csak simán tudatlan ember "kezében" fegyverré alakulhatnak.
Pozitívan kéne motiválnunk egymást, mélyebbre látni a külsőségeknél. Meglátni a másikban az érzékeny, érző emberi lényt.
Szép kis karmát csinál magának. A bumeráng is visszatér egyszer, és tarkón bassza az embert.


Egy bölcs ember azt mondta: "három dolgot nem lehet visszavonni, nem tér vissza. A kilőtt nyíl; az elszállt pillanat; a kimondott szó."