Tegnap volt, a blog hét éves évfordulója. Hihetetlen milyen gyorsan eltelt ennyi esztendő. Ez idő alatt négyszer költöztem, egyszer országot is váltottam. Boldog vagyok, mégha kicsit tartok is a jövőtől.
Tudom merre tartok, hová jutok, miután földi létem ideje lejárt.
Te vajon, aki oly bután azt hiszed, több vagy puszta halandónál, te tudod? Kétlem.
A karma elég érdekes dolog. Van humora, ám nem fogod viccesnek látni, mikor megtapasztalod a hatalmát. Ha nagyképűen figyelmen kívül hagyod, először csak meglegyint, amíg észhez nem térsz. Ha nem térsz, akkora elánnal pofán basz, hogy a "fal" adja a másikat.
Éveken keresztül csukva tartottam a számat, nyitva a szemem és a fülem. A függöny mögé látok immár. Bár csak ne tudnék, arról amiről tudok, sokkal könnyebb életem lenne, de ez van.
Az ember leleményes, ha hazugságról van. Önmagunknak hazudni egy dolog, másoknak már jóval veszélyesebb. Hantázni túlságosan könnyű; valót állítani... nos az igazság mindig fáj. Úgy vagyok vele, hagy fájjon inkább, mint a szemembe kamuzzanak. Most nem csak apró porhintésekről beszélek, hanem globális hazugságokról.
Hazudjatok tovább, átlátok rajtatok. Nem érzem jobbnak, különlegesebbnek, szebbnek, vagy éppen többnek magam nálatok. Csupán tudom, mit tudnom kell, járok az úton, amin járnom kell. Néha megesik, hogy elbolyongok másfelé, ám mindig visszatalálok a helyes ösvényre. Van hogy többször tévedek, mint igazam lenne. Nem kényszerítem senkire, sem az akaratom, a nézőpontom, a hitem. Nem győzködök görcsösen senkit.
Hiszem, egy napon mindenki rátalál a belső békéjére, ami által a világban is béke honol, majd egyszer talán. Nem vesztettem el a hitem.
A vallás és a hit két nagyon különböző dolog, erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni.
Miért hiszitek oly sokan, hogy jogotok van másokra kényszeríteni a saját szemlélet módotokat, vallásotokat, ízléseteket, netalántán politikai nézeteiteket? Nincs hozzá jogotok. Minden ember önálló, szuverén lény. Tartsátok tiszteletben ezt.
Nem fogok poltikáról beszélni, sem vallásokról. Számomra mindkét téma, olyan tisztátalan moslék lett, amit a disznóknak sem vetnék oda vacsora gyanánt. Bocs azoktól, akik kíváncsiak lettek volna rá.
Ennyi lenne mára. Így a végére egy örömteli hír. Bár ez magánjellegű, de nem bírom tovább magamban tartani. A gólya meglátogatott minket. A valentin napot már hárman ünnepeljük párommal.
Kösz, hogy velem voltatok. Jövőhéten, ha érdekel valakit, az előzö életekről hozok csemegét.
Ég veletek.
