Erre nincsenek szavak!

Minden alkalommal azt gondolom, ennél nincs lejjebb és kiderül,  de még is van! Hova a picsába tudsz még süllyedni, te "vadmajom" kö...g ember? Sikoltani tudnék, de most nem teszem, inkább elmondom, pontosabban leírom... Emberként születni és élni nem JOG, hanem kiváltság. K... va nagy kiváltság, hogy ezen a világon, földbolygón létezhetünk, e szerint is kéne élnünk.
Azt hiszed, csak mert két lábon jársz, beszélsz, írni, olvasni tudsz, bizonyos jogaid vannak? Sajnálom "kisszívem", ezt buktad. Kötelezettségeid vannak! Köteles vagy tisztelni a természtet, az állatokat, az elesetteket, a nálad gyengébbeket, az ártatlan kis lényeket. Kötelességed védeni, segíteni, "felemelni" őket. Gyógyítani azt, aki rászorul. Letörölni a könnyeit annak, aki sír; enyhíteni a fájdalmat.
(Eddig csak baromkodtál, hogy ilyen és olyan jogod van. Mostantól, ha nem teszed, ami a kötelességed, elveszik tőled az emberi jelzőt, és nem marad más belőled, mint egy véglény.)
Gondolkodni nem tudsz, csak bla bla bla hagyja el a szádat, meg a felböffentett levegő, érzelmi intelligenciát hírből sem ismered, ráadásul a romboláshoz jobban értesz, és még te mered magad embernek hívni? Meg sem érdemled!
Betelt a pohár, elegem van. NAGYON DÜHÖS VAGYOK. Nincs is rá szó mennyire. Innetől kezdve, ha meglátok valakit, belerúgni szószerint vagy átvitt értelmben; egy "elesett" , sérült, gyenge élőlénybe, szó nélkül kiütöm a bántalmazót a ge...ibe, majd segítek a gyengének, végül tovább állok.
Kinek nem inge, nem veszi magára. Jah és tisztelet a kivételnek.
Kedvenc írónőm osztotta meg a cikket, amitől felment a vérnyomásom, szószerint remegni kezdtem az idegtől. Gondolom ő maga is, mielőtt megosztotta volna a neten, az irományt. Tudom, az ember a legnagyobb állat, bár ez még szép jellemzés. Inkább nevezném féregnek azokat, kik a nevük, hatalmuk, pénzük mögé, vagy kifogások mögé bújva cselekednek, olyan dolgokat... leírni sem merem, rágondolni is alig tudok. Kiakasztották nálam a mércét. Igaz, az én íránytűm némi kilengéssel mutatja a jó írányt, de ha nekem valami bűzlik, akkor az büdös. És ez az egész bűzlik rendesen, minden értelemben. Nagyon kilóg a lóláb, gyerekek! Ami cseppett sem humoros.
Aki elovassa, elolvassa, aki nem, az nem. Kösz, hogy benéztél. Legközelebb jelentkezem. 
Bye-bye

Egyre jobban aggódom a világért. Most nem az emberekért, bár értük is. Elborzaszt, mi mindent képes tenni az ember a természet ellen. Valósággal rosszul vagyok ettől. Mennyi állatfaj pusztul még el, mire feleszmélünk? Mennyi ideig ülünk a trónuson, felsőbbségesen nézve le, általunk alacsonyabb rendűnek titulált, érző, élőlényekre? Meddig hagyjuk, még jobban elkorcsosulni embertársainkat? Hol a határ, mire azt mondjuk, elég!?
Párszor elgondolkodtam... Mi a jó büdös sárkányürüléket keresek itt, a földön? Néha földönkivülinek érzem magam. Nem tudom máshogy magyarázni az érzéseimet.
Pokoli kín látni, miként "hullik darabjaira" a világ, benne az állatok, ártatlan gyermekek, emberek, növények. Majd még több szenvedéssel tölt el, annak tudata; nem tehetek semmit, egyedül kevés vagyok.
Minél többet látok, tapasztalok, egyre világosabb: a természet, a föld boldogul nélkülünk, sőt szinte "fellélegezve tovább forogna", ha mi eltűnnénk. Földanya meg lenne nélkülünk, ám azt kevesen veszik észre, az ember soha nem marad életben a természet nélkül. Vegyük már észre, csupán cseppek vagyuk az univerzum "végtelen óceánjában".
Nézz hát vissza Vándor, mily pusztítást hagysz magad után, egyetlen lépéseddel. Eltörölni nem tudod, kijavítani lehetetlen, ám enyhíthetsz általad okozott káron, részt vehetsz megelőzésében is. Ne csak szeretsd földanyát, segíts álljt parancsolni az írtásnak, "vérengzésnek", a "föld kilakoltásának".
A szavak és a szeretet nem elegendőek. Segíteni kell azokat, akik cselekedeteikkel javítani próbálnak a károkon. Fáradtan, szenvedések, kínok láttán szomorúan, de teszik a dolgukat, mert ha nem tennék, jóval előbb kipusztítottuk volna megunkat.
Szomorú vagyok, néhol dühös, máskor csak iszonyodom az emberektől. Ezért is írtam, idegen vagyok talán, itt a bolygón.

Bolyongok a forgatagban, figyelem az embereket, nem csak nézek látok is. Kimagasló intelligenciát, tiszta lelkeket, ott ahol nem sejti senki; fertőt, sötét bomlott elméket, ott ahol mindeki más úgy hiszi, látja csillogás, jólét, szépség, intellingencia lakozik.