Vége a sulimnak, július végén pedig kezdődhet a nyári gyakorlat a kórházban, mellette meló. Csúcs! Nem lesz egyszerű a kettő együtt, de nem fogok beleszakadni :D Valójában alig várom, izgalmas lesz. Hahaha... igazából csak számomra. Mindig is furán kifordítva működtem, ez most sincs másként.
Azt hiszem egyik előző bejegyzésemben kifejtettem, már nem másnak akarok megfelelni, önmagamnak is jó lesz. Az mindig sokkalta nehezebb vállalkozás.  
Mindig felteszem magamban a kérdést, - bár értelmetlen - miért foglalkozunk mások életével? A sajátunk nem elég érdekes, sikeres/sikertelen, boldog/boldogtalan, színes vagy éppen szürke? 
Talán a válasz az, hogy amíg a másikéval foglalkozunk, a miénkétől elmenekülhetünk egy kis időre, persze a végtelenségig nem, de már az picurka időt is vasmarokkal szorítjuk magunkhoz. Hát, én a magam "koktéljával" törődöm, nem szándékszom a másokét összerázni, a sajátom is bőven zagyvás, abban se egyszerű tisztán látni. :D

Egyik szerelmem a farkas

Íme, itt az én egyik szerelmem. (A másik az írás) :D Nem tudom megmondani mióta, azt sem, miért, egyszerűen csak rajongok értük. Ez van.

Annyi előítélet van bennünk, hogy lassan elfelejtjük, elsősorban és legfőképp emberek vagyunk. Senki sem születik tökéletesnek, mily unalmasnak tűnnék a világ, ha így lenne. Ha mindenki önnönmagát nyújtaná, még izgalmas is lehetne az élet. 
Jó, ha az ember egy ügy mellé áll, mely fontos néki, ám amint fanatizmus keveredik "az üstbe", nemhogy semmi jó, de még csak haszna sem lesz belőle.